Az előző bejegyzésben olvashattak általánosságban a fóbiákról, azok megélésével kapcsolatos tünetekről és az előforduló pánikroham jeleiről. A következőkben részletesebben térek ki a fóbiák fő csoportjaira és terápiás kezelési módjaira.

A fóbiákat három nagyobb csoportba soroljuk:

Agorafóbia: Az olyan helyzetekkel kapcsolatban megélt félelem, ahonnan nehéz elmenekülni. Ilyen lehet a nyílt és zárt terektől egyaránt való félelem. Ez szorosan kapcsolódhat a pánikzavarhoz, mert ezeken a nem biztonságosnak vélt helyeken a fő tünete a fóbiának a pánikroham. Ez odáig is fajulhat , hogy az érintettek nem mernek kimenni a házból. Az említett helyzetekben az egyén erős szenvedés árán tud benne maradni, egy esetleges kísérő segíthet a panaszok enyhítésében. Ide soroljuk a klausztrofóbiát is.  

Az agorafóbia jelentkezhet az alábbi helyeken

      • nyílt tereken
      • zárt helyeken
      • moziban, színházban, liftben, alagútban
      • bevásárlóközpontokban
      • tömegközlekedési eszközökön: buszon, villamoson, vonaton
      • autóban

Specifikus fóbiák: Bármilyen helyzettel, tárggyal, vagy élőlénnyel kapcsolatos állandó, ismétlődő intenzív félelem. A legtöbben ettől a típustól szenvednek. Ebben az esetben egy adott helyzettől, tárgytól, élőlénytől alakul ki a fóbia.

Kialakulhat például az alábbiakkal szemben: 

      • állatoktól: pók, kígyó, kutya, cápa, csótány, béka
      • természeti jelenségektől
      • magasságtól, mélységtől
      • egészséggel kapcsolatban: fertőzésektől, tűtől, vértől, testnedvektől, orvostól (“fehér köpeny szindróma”)
      • társaságban való étkezéstől való félelem
      • vizelet visszatartási nehézségtől való félelem, ha nincsen a közelben WC

Szociális fóbia: Ebben az esetben az egyén tartósan él meg súlyos szorongást, ha másokkal kell beszélni, találkozni, beszédet, vagy előadást tartani, telefonálni. Fél mások figyelmétől és esetleges véleményétől. A szorongás ebben az esetben is elérheti a pánikroham súlyosságát. Beszűkíti a kapcsolatokat és gátolhatja az egyén szakmai sikereit. Nem összekeverendő a “lámpalázzal”, ami valójában természetes velejárója a szereplésnek.

Például az alábbi helyzetekben észlelhető az erős szorongás:

      • nyilvános wc használata
      • előadás tartása
      • ügyintézés
      • társas eseményeken való részvétel

A fóbiák kezelésének lehetséges terápiás módszerei:

      • szisztematikus deszenzitizáció: a szorongást kiváltó helyzet megélése és elkerülés megszűntetése addig, amíg nem csökken a szorongás azzal kapcsolatban. Megtanulnak a személyek relaxálni a tárgy, vagy helyzet kapcsán.
      • ingerelárasztásos technika: egyből nagy mértékben kitenni a személyt a félelmet okozó tárgynak menekülési lehetőség nélkül.
      • Modellkövetés: ebben az esetben a terapeuta kerül kapcsolatba a rettegett tárggyal, vagy helyzettel a páciens pedig figyeli.
      • expozíciós módszer: stratégikusan teszik ki a félelem tárgyának a személyt. Agorafóbia esetében a cél az, hogy minél messzebb merészkedjen az egyén az otthonától és a későbbiekben megjelenjen nyilvános helyen is.  Szociális fóbia esetén megpróbálja a pszichológus a személyt felkészíteni és fokozatosan rávenni, hogy elmenjen a számára legfélelmetesebb helyzetig. 
      • Csoportterápia
      • Racionális érzelmi terápia (ERT): a pszichológus rámutat a kliens irracionális feltételezéseire, melyekre racionálisabb, reálisabb alternatívát keresnek. 
      • szociális fóbiák esetében a szociális készségek és asszertivitás fejlesztése 
      • farmakoterápia szükség esetén
      • pszichoterápia a tudattalan működésmódok feltárása érdekében

Amennyiben hasonló nehézségeket tapasztal, keressen fel szakembert segítségkérés céljából!

Források:

https://www.verywellmind.com/what-is-a-phobia-2795454

https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/fobiak?gclid=EAIaIQobChMI-4Sv-vy6_AIVaRoGAB05lQ7WEAAYASAAEgLCsPD_BwE

Kép forrása: Pexels

Írta: Győrffy Villő

Add Your Comment