Az, hogy másokat hogyan fogadunk el, és tolerálunk az belőlünk indul ki. Előfordulhat, hogy bizonyos szituációkban saját magunkat nyomjuk el, vagy nem is törődünk a bennünk kialakuló érzésekkel, elfojtjuk azokat. Kialakulhat az, hogy egészen odáig nyomjuk el az érzéseket, amíg valamilyen testi tünetet, vagy lelki zavart nem tapasztalunk, gondolok itt bármilyen testi fájdalomra, szorongásra vagy depresszióra.
Először azt érdemes megtanulni, hogyan tudunk együtt érezni és megengedni az érzelmeinket saját magunkkal kapcsolatban. Segíthet, ha megnevezzük az adott érzést, amennyiben pedig azt nem tudjuk megfogalmazni, érdemes lehet a kiváltó okra gondolni az mi is volt valójában és ez alapján elindulni.
Próbáljunk együtt érezni magunkkal és elfogadni a reakciónkat. Hasonló elven működik ez másokkal is. Meg kell érteni, hogy a másikban mi váltja ki az adott érzelmeket. Próbáljuk gyakorolni az együttérzést, akkor is, ha bánt bennünket a dolog. Talán ez az egyik legnehezebb feladat, amit próbálunk elsajátítani a kapcsolatainkban. Igyekezzünk felvenni a másik szemszögét és az ő szemén keresztül nézni a nehézséget.
Amennyiben párkapcsolatban élünk, egymás meghallgatása és az odafigyelés elengedhetetlen a konfliktusok során, bár ez igazán nehéz lehet. A szoros kötelék és kapcsolódás miatt, érzelmileg hevesebb reakciót válthat ki belőlünk, így a racionalitás gyakorlása nem egyszerű.
Azzal, hogy azt kommunikáljuk le, hogy elfogadjuk a másiknak a reakcióját azt érzékeltetjük, hogy megértjük a tapasztalását és van értelme annak, ami zajlik benne. Amikor nem fogadjuk el az érzelmeit azáltal az ő tapasztalását kérdőjelezzük meg. Ez ugyanúgy igaz fordítva is. Nem egy egyszerű dolog, de ha mind a két fél hajlandó erre, merőben megkönnyíti a konfliktusok feloldását.
forrás: https://www.psychologytoday.com/us/basics/emotional-validation
kép forrása: Pexels
Írta: Győrffy Villő