Türelmesen várjuk a villamost, a vonatot, a buszt. Várjuk az életünk kiteljesedését, hogy visszaírjon szerelmünk, várjuk a baráti találkozót és az első munkahelyet. De mi is a türelem? Miért fontos, hogy türelmesek legyünk?

A mindennapi életünk tele van frusztrációt okozó tényezőkkel és, ha nem gyakorlunk türelmet, akkor nagyon könnyen a fejünk tetejére nőhet minden. Előjöhet az áldozat szerep, az erőltetés, és sok más önmagunkat szabotáló működésmódunk. De valóban jó ez nekünk?

Judit Worloff a türelmet egy fajta elfogadásként és megnyugvásként és a frusztráció kezelésére kezünkben lévő eszközként értelmezi. A frusztrációt akkor érezzük, amikor nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt mi elképzeltük. Ingerültnek és feszültnek érezzük magunkat, várjuk a „jutalom” beteljesedését.

Mai rohanó világunk nehezen tanít meg bennünket a türelemre. Főleg, akik már ebbe születtek megszokták, hogy mindent „azonnal” elérhetnek és megkaphatnak. Bármikor lehet üzenetet írni a barátunknak, és szinte bármilyen tudáshoz hozzáférhetünk az internet segítségével. Ezzel párhuzamosan viszont nehezebben bírjuk a frusztrációt és alacsonyabb az ingerküszöbünk. Amennyiben a türelmet gyakoroljuk, megtanulunk hátra lépni és elkerüljük az impulzív azonnali reakciókat. Tulajdonképpen, levegőhöz jutunk.

Hogyha belesüppedünk a frusztrációba, akkor könnyen vezethet az halogatáshoz, elégedetlenséghez és akadályozza az érzelmek megélését a tiszta valójukban. Érdemes türelmesnek lenni és várni valamit, hiszen amíg van mit várnunk, reménykednünk és álmodoznunk, addig motiváltak és céltudatosak leszünk.

Egy kis gyakorlat formájában akár meg is próbálhatjuk élvezni az üres járatokat nem? Sorban állás közben, amikor türelmetlenkedünk és várunk, érdemes lehet arra gondolni, hogy most van egy kis szünet, van idő révedni, elmélkedni, az agyunkat kikapcsolni. A frusztráció által sajnos előrébb ilyen helyzetekben nem fogunk jutni. 

forrás: https://www.psychologytoday.com/us/blog/emotional-freedom/201209/the-power-patience

kép forrása: Pexels

Írta: Győrffy Villő

Add Your Comment