Mik a motivációid a pszichológusi hivatással kapcsolatban?
Alapvetően nem pszichológusnak készültem. A pszichológus diploma megszerzése előtt romanisztika-olasz szakos hallgatóként végeztem az ELTE-n, majd egy egész hosszú, kis lépésekben alakuló folyamat során fordult az érdeklődésem a pszichológia felé. Számomra ez már egy érettebb döntés volt, valamivel több tapasztalattal kezdtem el a pszichológia szakot. Az emberek megismerése és a segítségnyújtás mellett a fő motivációm még a tanulás és fejlődés iránti vágyam volt. Összességében azt mondhatom, hogy elég nagy tudatossággal készültem erre a pályára, alaposan feltérképeztem a pszichológiával kapcsolatos lehetőségeket, utánajártam, aminek csak tudtam. Jelenleg még képzésben veszek részt, hiszen a pszichológus diploma megszerzése még csak az első lépcsőfok azon a hosszú úton, aminek a végén a pszichoterapeutává válás áll majd.
Az egyetemi tanulmányaim során érdeklődésem középpontjába a peremhelyzetben lévő, segítséghez nehezen és ritkán jutó személyek kerültek. Ennek nyomán a kötelező szakmai gyakorlatot egy zárt intézményben töltöttem, s később itt a büntetés-végrehajtásban helyezkedtem el. Ez eleinte elég nehéz volt, igazi mélyvíz, az ott töltött idő azonban szakmailag és emberileg is sokat formált rajtam. Első tapasztalataimat szintén a rendvédelem területén szereztem, ami sokat segített pályakezdőként. Bár furcsának tűnhet ez a fajta érdeklődés, a szakmai identitásom és saját személyes fejlődésem szempontjából is nagyon fontosnak tartottam és tartom a mai napig azt, hogy minél többféle emberrel, helyzettel és kérdéssel találkozzak. A kapcsolatok nagyon fontosak, magunkról is ezek által és ezekben tanulhatunk a legtöbbet.
Jelenleg hol dolgozol és milyen képzésben veszel részt?
A büntetés-végrehajtásban töltött idővel párhuzamosan csatlakoztam egy magánrendelő csapatához. Ez ismét új feladatokat és kihívásokat hozott magával, hiszen a magánellátás némileg másképp működik, mint az állami szféra. A mindennapi munkám során fokozatosan erre helyeződött a hangsúly, míg végül ez vált a fő profilommá, így immár csak így várom a klienseimet. A magánrendelőben minden feltétel adott ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabban végezhessem a munkámat.
A magánrendelés keretében végzett pszichológiai konzultációk során úgy érzem, hogy azzal foglalkozhatok, amit számomra ez a hivatás a leginkább jelent, mindamellett pedig rengeteget fejlődök, hiszen a klienseinktől tanuljuk a legtöbbet. Szeretek emberekkel foglalkozni, a mindennapi munkám során pedig leginkább az motivál, hogy megpróbáljam megérteni és megismerni őket, valamint a motivációikat. Abban szeretném segíteni a hozzám fordulókat, hogy a közös munka során jussunk el az egyén saját és a számára legmegfelelőbb megoldásokhoz.
Jelenleg klinikai szakpszichológus képzésben veszek részt. Úgy vélem, hogy a folyamatos tanulás és fejlődés elengedhetetlen ahhoz, hogy tartósan és rendszeresen tudjunk emberekkel foglalkozni. A szupervízió és az önismeret pedig a szakmai identitás alappilléreit képezik. A szemléletmódomat és emberképemet nagyban meghatározzák azok a személyek, akiktől én is tanulok, valamint az, hogy az önismereti folyamatot jungi analízisben végzem.
Milyen nehézségekkel keresnek fel Téged a leggyakrabban?
A pszichológiai konzultációk során egyénekkel foglalkozom magyar, illetve olasz nyelven. Leggyakrabban szorongással, élethelyzetbeli nehézségekkel, valamint kapcsolati problémákkal keresnek meg, legyen az szülővel, partnerrel vagy bármely más fontos személlyel való kapcsolat. A hozzám forduló kliensek nagy része a 20-40 év közötti korosztályból kerül ki, akik az útkeresés valamely pontján állnak.
Amennyiben úgy gondolja, hogy Nóra tudna önnek segíteni, bátran keresse Őt rendelőnkben!
Írta: Győrffy Villő
