A párkapcsolaton belül sokszor megjelennek a játszmák. Ezek a játszmák általában úgy zajlanak, hogy valamilyen formájú kommunikációs sorozatnak, amelyet az egyik fél indítványoz, van egy jól körül írható várható végkifejlete, vagy fejlődési íve. Tehát, vagy tudatosan, vagy tudattalanul játszunk egymással.
A hibáztató játék
Eric Berne az Emberi játszmák című könyvében számos játszmát taglal az egyik ilyen játékot úgy nevezte, hogy „ha te nem lennél” játszma. Példák erre a fajta játszmára az érthetőségért:
Feleség a férjnek: „Ha te nem lennél már rég színésznő lehetnék…” , „Ha te nem lennél az életem annyival izgalmasabb lenne…”
Ebben a játékban általában valaki mást hibáztatunk a saját alul teljesítésünk miatt általunk nem elért illúzióinkért és álmainkért. A másik személy ezáltal lelkiismeretfurdalást érez, így a hibáztató fél nem érez akkora felelősséget a be nem teljesült vágyakért és ő elmenekülhet a saját lelkiismerete, felelősségérzete elől. Szintén előfordulhat egy olyan szituációban ez a játszma, ahol a párkapcsolat passzívabb tagja egy autoriter (tekintélyt parancsoló, döntéshozó) személlyel alakít ki romantikus kapcsolatot, így a felelősség átszáll a másikra és hibáztathatja azért, amiért nem ér el bizonyos célokat, mert a másik „ nem engedi neki”.
A provokáló játék
Ennek a fajta játéknak a kevésbé egyértelmű változata az, amikor a pár egyik tagja, aki látszólag ártatlan, kiprovokálja a másik félből azt a választ, vagy reakciót, amit ő látszólag nem kért. Tulajdonképpen provokálja a másik felet, amíg az nem robban, és nem tör ki belőle egy fajta düh és harag. Így eljátszhatja a mártír szerepét, hogy “miért mindig vele történnek ezek a dolgok”, valamint most már van bizonyítéka arra, hogy a párja milyen rossz, vagy negatív, melyet felhasználhat a saját előnyére. Eric Berne ezt a fajta játszmát a „Rúgj meg” játszmának nevezi.
A kontroll játszma
Habár úgy tűnhet ezt a játszmát nem egy rosszindulatú fél indítványozza a kapcsolatban, mégis az, aki ezt a játszmát űzi, keresi a szituációt, ahol gyakorolhatja a kontrollját és ettől rendkívül izgatott lesz. Főleg akkor, ha végül az következik be, amit “várt”. Ez olyan esetekben fordulhat elő, amikor a két fél köt valamilyen megállapodást és tulajdonképpen a megállapodást indítványozó fél tisztában van azzal, hogy azt a másik nem fogja tudni 100%-osan betartani. Ezért várja azt a helyzetet, amikor végre „rajta kaphatja” a másikat és „csalódást okozhat neki”, majd a másik sorsa teljes mértékben az ő kegyelmén múlik. Ezt a játszmát kialakító fél valamilyen olyan szabályt hoz a kapcsolatban, ami tulajdonképpen szinte teljesíthetetlen és nagyon szigorú. Általában a játszma hátterében az áll, hogy a fél kontrollt gyakorolhasson a másik fél felett, vagy a másik fél szabályszegése miatt, valamilyen előnyhöz juthasson a kapcsolatban.
Kövessék figyelemmel blogunkat a hét folyamán jelentkezünk a cikk folytatásával!
forrás: https://psychologia.co/relationship-games/
Berne, E. (1964). Games People Play. New York: Grove Press.
kép forrása: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/piros-szeretet-sziv-jatek-220066/
Írta: Győrffy Villő