A Tourette-szindróma során visszatérő akaratlan mozgások és hangadások a jellemzők a személyre, akinél kialakul ez az állapot. A “tic”-ek lehetnek vokálisak és motorosak is. Ezzel a kifejezéssel utalunk pl.: pislogásokra, rángatózásokra, szavak ismételgetésére véletlenszerűen. A diagnózis szempontjából akkor illetik a gyermekeket ezzel a diagnózissal, ha mind a két fajta “tic” megjelenik náluk.

Mi is ez a szindróma?

A Tourette-szindróma egy neurológiai zavar, mely során akaratlan mozgásokat és hangadásokat végez a páciens. Ezek a tic-ek különbözőek lehetnek. Lehet pislogás, rángatózás, ugatás, torok köszörülés, köhögés, különböző szavak ismételgetése. A tic-ek hirtelen, gyors, visszatérő és nem ritmusos mozdulatok, vagy hangadások. Olyan formája is lehet, hogy valakiből kitör a káromkodás, de ez egy ritka esete ennek a zavarnak. A diagnózis szempontjából vokális és motoros tic-nek is fenn kell állni a gyermeknél, ahogy ezt már a bevezetőben is említettem. Fontos még ebből a szempontból, hogy a tic-eknek legalább egy éve fent kell állniuk, hogy a diagnózis megszülessen. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy számos kivizsgálás szükséges, hogy a megfelelő okozatot megtaláljuk, ezért, ha ilyen tüneteket észlel gyermekén, érdemes a lehető legalaposabban kivizsgáltatni. 

Nemi szempontokból, a fiúk kétszer olyan gyakran vannak diagnosztizálva ezzel a zavarral, mint a lányok. A genetika is fontos tényező. Olyan családban, ahol alakult már ki Tourette-szindróma, ez nagyobb eséllyel alakul ki a gyermekeknél is. A tünetek általában hét és tíz éves kor között jelentkeznek először,  és ezek csökkenhetnek , vagy eltűnhetnek fiatal felnőttkorban. Motoros tic-jei a nyaknak, fejnek, arcnak, vállaknak lehetnek elsősorban, ezek sokszor a vokális tic előtt jelennek meg. Fontos hangsúlyozni, hogy nem mindenféle tic feltételez Tourette-szindrómát, csak az, amikor jelen van vokális és motoros tic is.

A szindróma sajnos nem gyógyítható, de jól karban tartható a viselkedéses terápia és gyógyszerelés ötvözetével. Pszichoterápiás szempontból hatékony lehet a kognitív viselkedés terápia, melyben a gyermek megtanulhatja, hogyan küzdjön meg és fogadja el a szindrómáját, valamint jól kezelhetőek a komorbid zavarai is. Ez csak egy példa, természetesen egyén függő milyen terápiás módszerre reagál a legjobban és mi neki a legszimpatikusabb. Farmakológiai szempontból számos gyógyszer segíti a Tourette-szindróma kontrollálását, ezeket neurológus szakemberek írják fel.

A Tourette-szindróma kezelésében az is fontos, hogy a környezetet is felvilágosítsuk és edukáljuk a zavarról, legyen szó a társakról, tanárokról, így megelőzhetjük az esetleges stigmatizációt és megkülönböztetést.

Gyermek pszichológusaink segítséget nyújthatnak a zavarral kapcsolatban!

forrás: https://childmind.org/guide/tourettes-disorder/

kép forrása: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/aranyos-jatszik-fu-park-1231215/

Írta: Győrffy Villő

Add Your Comment