Mik voltak a motivációid a pszichológussá válásban? Hogyan bontakozott ki a szakterületed?
A pszichológiai hivatás teljesen magától jött még gimnazista koromban, már akkor célom volt, hogy az embereknek segíthessek. Azóta is rendületlenül szeretem a hivatásomat. Dolgoztam gyermekvédelemben és jelenleg pedagógiai szakszolgálatnál dolgozom, így kézenfekvő volt számomra a pedagógiai szakpszichológus képzés elvégzése. Ez a szakirány egy egészséges szemléletet ad nekem, és rendszerbe foglalja a gyermekekkel való munkámat. Jól alkalmazható, mind az egyén, mind a gyermeket ellátó intézmény szintjén is, szem előtt tartva a prevenciót, pszichoedukációt. Nagyon szeretem a terület összetettségét, sokrétűségét.
A rendelő szakemberei közé 2018 óta tartozom. Fontos szempont számomra, hogy a gyermekeket, a családot és szülőt nem lehet külön választani. Közösen találjuk ki a támpontokat a szülővel, hiszen ők az elsődleges környezete a gyermeknek, így ők tudnak igazán segíteni nekik.
Mesélnél, kérlek arról, hogy a bölcsibe, oviba, suliba való beíratáskor mire érdemes odafigyelni a szülőknek?
Fontos, hogy a szülők bátran keressenek fel szakembert, ha nehezen engedik el a gyermeküket. Merjék rábízni a gyermeküket az első intézménybe való bekerüléskor az óvónénikre és bölcsis gondozó nénikre. Figyeljenek oda tanácsaikra, hiszen így megkönnyíthető az elengedés folyamata.
Amikor oviba kerül a gyermek, a szobatisztaság kialakítása szokott kulcsfontosságú kérdés lenni. A szobatisztaság a természetes idegrendszeri érés eredménye, hogyha sürgetjük és erőltetjük, az hátráltatja a folyamatot. Fontos az esemény természetességét hangsúlyozni, forduljunk a gyermekünk felé odafigyeléssel és türelemmel. Lényeges, hogy ne erőltessük, mert ez növelheti a gyermekben keletkező feszültséget és szorongást. Minden gyermek egyéni tempóban éri el a szobatisztaságot.
Talán az iskolába lépés az első komoly teljesítményhelyzet egy család életében. A karantén időszaka alatt sajnos kevéssé történik meg az iskolára való felkészítés, illetve kevéssé kapnak a szülők visszajelzést a gyermekük fejlettségéről. Az iskolaérettségnek három fő alappillére van: a gyermek részképességeinek fejlettségi szintje, az érzelmi érettség, és a szülő felkészültsége, hogy hogyan, milyen megéléssel „engedi” iskolába gyermekét.
Fontos kiemelnem a nagymozgás jelentőségét az idegrendszeri érés szempontjából; ennek mértéke meghatározza a figyelmi kapacitás mértékét, finommotorikus képességek szintjét, vagyis azt, hogy például hogyan tud odafigyelni majd a tanórákon, milyen lesz az írása. Amennyiben a szülők aggódnak azzal kapcsolatban, hogy gyermeküknek nem megfelelőek a képességei, érdemes szakember (értem itt az óvodapedagógust is) segítségét kérni ennek felmérésében, aki abban tud segíteni, hogy milyen területeken van szüksége a gyermeknek célzott fejlesztésre.
Az iskolára való felkészítést játékos formában ajánlom. Mivel ebben a pandémiás időszakban sajnos az óvodai környezetben ez nem valósulhat meg, a szülőnek kell erre tudatosan időt szánni. Olvassanak minden nap mesét, rajzoljanak, társasjátékozzanak együtt, figyeljék a természetet, mozogjanak sokat. A hangsúly a játékosságon van. Fontos, hogy a mindennapokban az iskola ne egy fenyegetésként jelenjen meg a gyermek fegyelmezése céljából (pl.: „Az iskolában nem viselkedhetsz majd így…”).
Amikorra elérkezik az idő, hogy a szülőnek el kell engednie gyermekét valamely intézménybe, ő is éretté kell váljon arra, hogy bizalommal forduljon gyermeke és a választott intézmény, illetve szakemberek felé.
Nagy segítséget nyújthat a szakember, ha úgy érzik a nehézségeket tapasztalnak Önök, vagy a gyermek, az intézménybe való bekerüléssel kapcsolatban, bátran keressék Klárát!
Írta: Győrffy Villő