A pozitív nevelés II.

A múlt heti blogbejegyzéshez kapcsolódván, folytatom a pozitív nevelés ismertetését az Önök számára. Amennyiben nem olvasták a Pozitív nevelés I. című bejegyzést, megtalálják az előző bejegyzések között. A mai írásban pedig ezt az elmélkedést és ismertetést folytatnám, néhány további kutatással alátámasztva, melyek hasznos információkat hordozhatnak Önöknek.

Számos kutatás szól a pozitív nevelés kedvező hatásairól a gyermekekre nézve. A Mississippi egyetem pozitív nevelés csoportjának a kutatói több vizsgálatot is végeztek a témában. Ebből szeretnék néhányat ismertetni Önöknek.

Egy hét éven át tartó longitudinális vizsgálatban Pettit, Bates és Dodge (1997) a pozitív nevelés hatásait vizsgálta a szülőkre és az ő bölcsődés korú gyermekeikre nézve. Ebben a vizsgálatban azt az eredményt kapták, hogy a támogató nevelés (meleg kapcsolódás a gyermek-szülő között, proaktív tanítás, pozitív visszacsatolás) a keményebb szülői neveléssel összehasonlítva számos előnnyel rendelkezett. Ez a fajta nevelési módszer, iskoláskorú gyermekeknél már kevesebb viselkedési problémához vezetett, és csökkentette a negatív családi hatások rizikóit is a gyermekre nézve. Ilyen családi nehézségek lehettek a szocioökonómiai hátrányok, családi stressz, egyedülálló szülő nevelése.

A Gottman intézmény pozitív neveléssel foglalkozó kutatói, pedig kidolgoztak egy öt lépésből álló érzelmi oktatási programot a gyermekek egészséges pszichoszociális fejlődése és önbecsülésük növelése céljából.

Ez az öt lépés a következőket foglalja magába:

1. 1. 1. Az érzelmekre való érzékenység.
      2. Gyermekkel való kapcsolódás kialakítása.
      3. A gyermek meghallgatása és az odafigyelés az irányukba.
      4. Érzelmek szavakba öntése.
      5. A problémamegoldásra való odafigyelés és érzékenység (Gottman, 2019).

A pozitív nevelésnél fontos az érzékenysége a szülőknek a gyermekek különböző életkori sajátságaira. Legyen az egy dackorszak, vagy serdülőkori lázadás. Fontos, hogy a gyermekünk nevelése során ezeket az időszakokat figyelembe vegyük.

A serdülők, amikor a lázadás korszakába lépnek azt a benyomást kelthetik a szülőkben, hogy már nincs is rájuk szükségük, szeretnének minél önállóbban nélkülük funkcionálni a világban. Ez valójában így is van, tehát ők próbálják bontogatni a szárnyaikat, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy egyszer egészséges felnőttként éljék életüket. Ettől függetlenül, nekik továbbra is szükségük van a szülőkre. Igényük van a támogatásukra, szeretetükre és tanácsaikra, vezetésükre, hiszen a szülők tudnak nekik a legjobban segíteni a nehézségeiken való túljutásban és a példamutatásban (Wolin, Desetta & Hefner, 2016). Természetesen ezzel párhuzamosan engedjük meg a gyermekünknek, hogy kialakítsa a határait, próbáljunk neki több intimszférát biztosítani, mint kiskorában, de ezzel párhuzamosan ne felejtsük el, hogy az érzelmi biztonságot továbbra is mi jelentjük számukra és fontos nekik az odafigyelésünk.

Amennyiben felkeltette az Önök érdeklődését, hogyan tudnák ilyen szellemben nevelni gyermekeiket, keressék  bizalommal szakembereinket a rendelőben.

források:

https://positivepsychology.com/positive-parenting/

Wolin, S., Desetta, A., & Hefner, K. (2000). Minneapolis, MN: Free Spirit Publishing.

Gottman, J. (2019). The Gottman Institute: A research-based approach to relationships. Retrieved from https://www.gottman.com/parents/

Pettit, G., Bates, J., & Dodge, K. (1997). Supportive parenting, ecological context, and children’s adjustment: A seven‐year longitudinal study. Child Development, 68(5), 908-923.

kép forrása: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/szeretet-no-kapcsolat-aranyos-6338477/

Írta: Győrffy Villő