A szorongásaink csökkentésében, vagy önbecsülésünk növelésében hasznunkra válhat az is, hogyha megtanuljuk, hogyan fejezzük ki igényeinket, vágyainkat, gondolatainkat és érzelmeinket. Az asszertív kommunikáció pontosan erről szól. Ez a fajta készség elsajátítása nagyban segíthet bennünket abban, hogy ki merjük fejezni magunkat, ne csak állandóan mások igényeire ügyeljünk, hanem önmagunkkal is kapcsolódjunk. Vannak közülünk olyanok, akik félnek kimondani, amit gondolnak, vagy félnek kérdezni, ellentmondani a másiknak. Úgy gondolom, jó néhányan küzdünk ezzel. Természetesen itt a középút megtalálása a legfontosabb. Az sem jó, ha mindenben alávetjük magunkat a másik fél kívánságainak, de ne is kövessük csak a saját igényeinket. Előfordulhat, ha valaki most fedezi fel azt, hogy ki merje magát fejezni a többiekkel szemben, hogy átcsúszik a másik oldalra és csak a saját vágyaira figyel. A legfontosabb az, hogy ezt észre vegyük. Semmi baj nincsen, ha ezen kapjuk magunkat. Próbálgassuk a határainkat és találjuk meg az egyensúlyt a saját igényeink és mások igényei között.
Hogyan is csináljuk? Miért érdemes ezt a fajta kommunikációt elsajátítanunk?
Azzal, hogy asszertívan kommunikálunk, lehetséges, hogy nagyobb energiát fektetünk bele a kapcsolatteremtésbe, de a végén mindenképpen jobban megéri, mint a passzív, vagy agresszív kommunikációs stílus alkalmazása. Ez segíthet abban, hogy bizalmat építsünk ki. Ilyenkor elfogadjuk a másik érzelmeit és gondolatait is, nem becsméreljük miatta őt, lehetőleg semmilyen körülmény közt. Segíthet abban, hogy kevésbé legyünk feszültek, hiszen nyíltan kifejezzük a saját gondolatainkat, és vágyainkat, ahhoz hasonlóan, akivel kommunikálunk. Így nem érezzük azt, hogy bennünk ragadt valami mondanivaló. Hasonlóan a konfliktus megelőzésben is hasznos lehet, és nem utolsó sorban segít az egészséges határaink meghatározásában.
Mit csináljunk, hogy kipróbáljuk?
-
- Figyeljük meg, milyen helyzetekben érezzük úgy, hogy nehéz kifejeznünk magunkat és ehhez milyen érzelmek társulnak.
- Tanuljuk meg azt, hogyan ismerjük fel az érzéseinket:
Mi az, ami elszomorít? Mi tesz boldoggá? Milyen helyzetekben érzek feszültséget? Ez a feszültség mitől lenne jobb? Mire van szükségem érzelmileg?
-
- Amikor megfogalmazzuk, mire van szükségünk, vagy miben lenne jó változtatni, akkor én-közlésként (E/1-ben) fogalmazzuk meg azokat.
Pl.: Elszomorít engem, hogy nem hívsz fel munka után, mikorra várjalak a vacsorával. Ahelyett, hogy :
Miért nem hívsz már fel? Mikor tudod megtanulni, hogy ezt így illik?
-
- Fontos odafigyelni a másik érzéseire és gondolataira is. Rendszeresen kérdezzünk vissza, hogyan érzi magát? Mit érez? Mit gondol ezzel kapcsolatban?
Az asszertivitás során nem csak önmagunkkal vagyunk elfogadóak és megengedőek, hanem a másikkal szemben is!
forrás: https://www.healthline.com/health/assertive-communication#takeaway
kép forrása: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/emberek-kave-hordozhato-szamitogep-hivatal-3184291/
Írta: Győrffy Villő
