Hogyan hívjuk elő egymásból a gyermekkori traumáinkat a kapcsolatban? Hogyan befolyásolja ez a párkapcsolatot? Hogyan tudunk egymás felé megértéssel fordulni?

A romantikus kapcsolatok alapja és egyik legfontosabb mozgatórugója az, hogyha biztonságban érezzük magunkat a másikkal. Amikor trauma triggerelődik bennünk, akkor regresszióba kerülhetünk és abból az állapotból reagálunk, amikor megtörtént velünk az eredeti trauma. Fontos kérdés a párunk tud-e nyugtatóan és stabilizálóan hatni ránk, amikor ebbe az állapotba kerülünk? Tudunk-e úgy reagálni a másikra, hogy tudatosítjuk magunkban ő egy korábbi állapotából szól hozzánk?

Amikor egy ilyen korábbi traumát élünk újra, akkor az tudattalan módon aktiválódik bennünk. Abban az esetben, ha már kellő terápiát megéltünk és elegendő önreflexióval rendelkezünk, lehet tudunk reflektálni rá, hogy ez egy regresszív állapot, ám ez abban az adott helyzetben nagyon nehéz. Ezeket a megélt nehézségeket, főleg, ha valaki többszörösen traumatizált, jó megbeszélni a párunkkal. Fontos, hogy a társunk tudja, mik azok a gesztusok, amik mélyítik egy ilyen helyzetben az állapotunkat, és mi az, ami segíthet megnyugodnunk. Egy ilyen eseményt bármi kiválthat. Egy mozdulat, érzés, illat, helyszín, élethelyzet, reakció. Amikor újra felszínre jön bennünk a trauma, a párunk viselkedése, vagy meg tud nyugtatni bennünket, vagy tovább mélyítheti a befordulásunkat és megrengetheti a bizalmunkat. Sokszor nem is tudjuk miért, hiszen ez egy elég komplex és régről kialakult mintázat. Ez a regresszív állapot könnyebben kialakul bizonytalanságban, ha csalódást élünk meg, nehéz helyzetben vagyunk, esetleg nélkülözünk, vagy ki vagyunk szolgáltatva a másiknak.

A regresszív állapotban, ha elkezdünk az aktuális helyzetből beszélni ahhoz a félhez, aki ezt megéli, esetleg egyre több mindent zúdítunk rá, az károkat okoz a kapcsolatban. Abban az esetben, ha ekkor elfogadóak vagyunk, nyugtatjuk őt, esetleg úgy viselkedünk, ami a megbeszélt módon segíthet, az elősegíti, hogy visszatérjen a jelenbe az, aki újraéli a traumát. Utána újra két egyenlő felnőttként tudunk egymással beszélni.

Egy példa erre, ha mondjuk az egyik fél már az elején letisztázza a másiknak, hogy benne az, hogyha a másik fél elkésik valahonnan, traumát triggerel , mert arra emlékezteti, hogy a szülője mindig cserben hagyta. Amikor a pár másik tagja mégis elkésik egyszer egy tőle független ok miatt, lehet mire odaér a találkozóra, már egy duzzogó, vagy sértett, cserben hagyott gyermeket talál. Ebben az esetben lehet neki esik ez a sértett gyermek, azt mondja “nem vagyok számodra fontos”. Ilyenkor jó, ha tudjuk rögzíteni magunkban azt, hogy ez egy trauma reakció lehet, és igyekezzünk nyugodtak maradni, hátha rendeződik a helyzet. Miután a másik fél lenyugodott és elfogadja, hogy nem direkt akartuk megbántani, fogjuk tudni tisztázni a helyzetet.

Amennyiben úgy érezzük, hogy feldolgozatlan traumákkal és nehézségekkel küzdünk, ajánlott szakember segítségét kérni a folyamat rendezéséhez!

Forrás: https://www.psychologytoday.com/us/blog/rediscovering-love/202211/am-i-safe-you

Kép forrása: Pexels

Írta: Győrffy Villő

Add Your Comment