Mire is gondolunk, amikor az üres fészekről beszélünk?

Arra, amikor egy család életében eljön az a pont, hogy a gyermekek felnőnek és elhagyják a családi otthont. Az üres fészek szindróma pedig a szülőnél/szülőknél alakul ki. Ilyenkor sok minden változik. Hirtelen sokkal több ideje lesz a szülőknek, hiszen az a központi szerep, amit a gyermekük töltött be, a kiköltözéssel felszabadul. Már nem köré szervezik a napjukat, nem az a fő dolguk, hogy őt ellássák az étkezések során, becsomagolják az uzsonnájukat, vagy ellenőrizzék a leckéjüket. Egy nagy feladat, mely évtizedekig tartott  lezáródik a részükről. A vegyes érzelmek és a bizonytalanság megélése ebben az időszakban természetes a szülők részéről. Lehet, hogy hirtelen nem tudják kik is ők? Mit szeretnek csinálni? Mivel töltsék el a szabadidejüket? Elbizonytalanodhatnak a saját szerepükben, identitásukban és a párkapcsolatukban betöltött szerepükben is. Lehet, hogy magányosnak és bizonytalannak érzik magukat. Persze, mindemellett pozitív érzések is megjelenhetnek, mint az, hogy most sokkal több idejük van saját magukra és megvalósíthatják azokat a dolgokat, amelyeket eddig nem tudtak.

Hogyan tudjuk megtalálni az értelmet ebben az állapotban és mi segíthet egy ilyen helyzetben?

Legyünk nyitottak és merjük a párunk előtt felvállalni az érzéseinket és gondolatainkat. Tarthatunk attól, hogy őt megbántjuk azzal, ha arról beszélünk mennyire hiányzik a gyermekünk, de tartsuk észben ő is pontosan ugyanezen megy át. Sokkal könnyebb ketten átlendülni rajta és erősítheti is a kapcsolatot, ha képesek vagyunk az érzelmeink és kétségeink megosztására. Fontos eleme ennek a pontnak a támogatás. Hallgassuk meg és támogassuk egymást ebben a helyzetben. Gondoljuk át, hogy szeretnénk-e valami közös megoldást találni az aktuális nehézségre, vagy csak jól esik megosztanunk az érzéseinket és egy kis vigasz, valamint a támogatás elég nekünk.

Igyekezzünk elfogadni a negatív és pozitív érzelmeket is, mindnek meg van a helye ebben a folyamatban. Lehet örülünk neki, hogy több időt tölthetünk a párunkkal, de ezzel szemben hiányoznak a közös programok a gyerekekkel. Ez mind rendben van és igyekezzünk megtalálni a megfelelő ritmust, hogy mennyi közös időt szeretnénk eltölteni, mennyit pedig egyedül, hogy újra felfedezzük magunkat, hiszen ilyenkor ez is terítékre kerül. Érdemes átgondolni mi volt az, ami mindig is lázba hozott, és izgatottan vártuk. Lehet új dolgokat tanulni, hobbikat kipróbálni, többet közösségbe járni. Ezt csinálhatjuk mind egyedül és közösen is a párunkkal, a lényeg, hogy igyekezzük közös mederbe terelni ezeket a tevékenységeket és megtalálni a kapcsolatnak a legmegfelelőbb dinamikát. A legutolsó és talán legfontosabb pedig a párkapcsolat újjászervezése és építése. Sok bizonytalanság is felléphet a párunkkal szemben, amiken eddig lehet egyszerűen nem volt időnk gondolkodni, vagy fel sem tűnt nekünk. Most mind a ketten megmutathatjuk magunkat újra. Milyenek vagyunk egyéniségként nem a szülői szerepben egymás előtt. Újra egymásba szerethetünk és megtalálhatjuk a közös pontokat és boldogságot okozó programokat. A bizonytalanság mellett ez egy lehetőség is, hogy újra felpezsdüljön a kapcsolat.

Forrás: https://www.psychologytoday.com/intl/blog/communicating-through-change/202210/sadness-and-joy-managing-the-transition-empty-nest

Kép forrása: Pexels

Írta: Győrffy Villő

Add Your Comment