Mit is jelent valóban a másik érzéseinek az elfogadása? Azt, hogy nem kérdőjelezzük meg a megfogalmazott érzést? Azt, hogy támogatjuk a másikat? Vagy azt, hogy engedünk teret az ő és saját érzéseinknek? Hol húzódik a határ kettőnk között, egy társas interakcióban? Meddig önzetlenség és honnan önzőség? Ezeket a kérdéseket igyekszem ma boncolgatni.
Mindannyian vágyunk az elismerésre, támogatásra és szeretetre, a jó kapcsolódásra és arra, hogy őszintén merjük megélni az érzéseinket. Vannak esetek, amikor úgy érezhetjük a másik nem hallja meg, nem érti a gondolatainkat nem figyel oda ránk, és úgy érezzük megtagadják a belsőnket. Ekkor úgy érezzük nincsen akkora értékünk, elfog a szégyenérzet és az alacsony önbecsülés.
Az, hogy meghallgatjuk egymást valójában nem arról szól, hogy egyet kell érteni a másikkal, hanem arról, hogy meghallgassuk az ő véleményét és gondolatait is.
Az, hogy nem érezzük magunkat értékesnek, sokszor gyermekkori élményekből fakad és ebből lesz probléma később. Valamire emlékeztet minket a helyzet, az érzelmek jönnek, viszont a reakció a jelenben velünk kapcsolatban lévő személyre rakódik. Ilyenkor érdemes megállni és megkérdezni magunkat/felismerni, hogy valójában honnan ered ez az érzés. Ebből a helyzetből? Vagy egy másik régebbi helyzet érzéseit élem újra?
Az, hogyha úgy érezzük, hogy az érzéseink értéktelenek az pedig táptalaja annak, hogy nem tudjuk jól megtanulni szabályozni őket. Amennyiben az érzéseink el vannak fogadva és nincsenek megkérdőjelezve az erősíti az identitásunk kialakulását és megszilárdulását.
A cikk második felében arról lesz szó, hogyan tudjuk mások érzéseit elfogadni és milyen más hatásai lehetnek a lelkünkre, ha nem tudjuk elfogadni és megélni a saját érzéseinket.
forrás: https://www.psychologytoday.com/us/basics/emotional-validation
kép forrása: Pexels
Írta: Győrffy Villő
