Az egyetemistáknak főként, de munkavállalóknak sem lehet ismeretlen a halogatás. Egy határidő előtt rövid idővel neki állni a feladatnak, az utolsó pillanatig húzni a jelentkezést valamilyen tanfolyamra, vagy rosszabb esetben rájönni, hogy „hoppá, erről is lemaradtam”. A halogatást egy fajta önszabályozási kudarcnak, hibának is tekintik, mely során a feladatokat irracionális módon a negatív következmények ismeretében halasztják a személyek (Prem és munkatársai, 2018).
Joseph Ferrari pszichológus szerint, aki egy könyvet is írt a halogatásról, az USA felnőtt lakosságának 20%-a krónikus halogató (American Psychological Association, 2010). Amikor halogatunk, tulajdonképpen rosszul mérjük fel, hogy mennyi idő szükséges a minőségi munkavégzéshez. Így, tévesen észleljük azt, hogy van még időnk és biztosan ráérünk elvégezni a feladatot, de valójában nem. Fontos tényező lehet még az, hogy várjuk azt a bizonyos motivációt, amit úgy érzünk, hogy megfelelő a munkavégzéshez, pedig valójában, ha leülünk és neki állunk a feladatnak beindul egy öngerjesztő motivációs folyamat.
Ferrari és munkatársai 1995-ös kutatása alapján vannak kognitív disztorziók, melyek a tanulmányokkal kapcsolatban megjelennek a halogató diákoknál a következők:
-
- túlbecsülik a jövőbeli motivációjukat
- túlbecsülik azt, hogy mennyi idejük van a feladat elvégzésére
- alábecsülik a feladat teljesítéséhez szükséges időt
- hibásan azt gondolják, hogy szükségük van egy adott mentális állapotra a feladaton való dolgozáshoz
A halogatás negatív hatásaihoz tartozik a mindennapi kiegyensúlyozott élet ellehetetlenítése, és az előbbre jutás akadályozása. Nagyrészt nem csak abból áll, hogy rosszul osztják be az idejüket a halogató emberek, hanem szépen lassan az életük minden területére kiterjed ez a fajta gondolkodás és viselkedés. A halogatás hatással lehet az ember mentális állapotára, szociális kapcsolataira, munkavégzésére és akár a megélhetésére is. Ezeken felül magas fokú stresszt szül, nagyobb nyomást helyez a szociális hálóra és beszűkíti is azt, valamint komoly következményeket hordozhat.
Összességében a halogatásról fontos beszélni és még fontosabb észrevenni. Bármikor változtathatunk! Abban az esetben, ha úgy érzi segítségre van szüksége, keresse fel bátran szekembereinket!
American Psychological Association (2010). The Psychology of Procrastination: Why People Put Off Important Tasks Until the Last Minute.
Ferrari, Joseph & Johnson, Judith & McCown, William. (1995). Procrastination and Task Avoidance – Theory, Research and Treatment. doi: 10.1007/978-1-4899-0227-6.
Prem, R., Scheel, T. E., Weigelt, O., Hoffmann, K., & Korunka, C. (2018). Procrastination in daily working life: A diary study on within-person processes that link work characteristics to workplace procrastination. Frontiers in psychology, 9, 1087.
kép forrása: Pexels
Írta: Győrffy Villő