A fogalom eredendően Kurt Goldsteintől ered és arra a folyamatra vonatkozik, ahogy egy személy “én”-je (szelf) kialakul (Whitehead, 2017). Goldstein (1939,1940) alapján az önmegvalósítás minden embernek a legfőbb célja és ezáltal beteljesedik a vágya arra vonatkozóan, hogy kiteljesedjen. Ez egy olyan személyenként változó pszichológiai folyamat, amely során az egyén a képességeit és erőforrásait a lehető legjobb módon tudja kamatoztatni (Couture és mtsai., 2007). Sokan Maslow szükséglethierarchia piramisához kötik ezt a fogalmat, mert a legtöbben azáltal ismerték meg, mint a piramis legtetején elhelyezkedő emberi igény, mely során a személy eléri a teljes potenciálját beleértve a kreatív folyamatokat is (Maslow, 1943). Rogers (1951) alapján az önmegvalósítás egy olyan élethosszig tartó folyamat, mely során az individuum rendszerezi a különböző tapasztalatait és reflektál rájuk, mely által képes fejlődni és változni.
Rogers (1951) alapján a személy az önmegvalósítás során kongruens állapotban van, mely azt jelenti, hogy az ideális én-je az aktuális énképével egybevág. Amennyiben valakinél feszültség van a két énkép között, akkor kialakul az inkongruencia. Azok a személyek, akik teljesen funkcionálóak, azok összhangban vannak a saját érzéseikkel és képességeikkel, így meg tudnak bízni a saját intuíciójukban.
Emberek, akik az önmegvalósítás útján járnak növekedés orientáltak és nem a deficitekre koncentrálnak (Maslow, 1954, 1970; Gleitman, Fridlund, & Riesberg, 2004). Akik megvalósítják önmagukat, azok a saját hiányosságaikkal és mások hibáival szemben is toleránsak, igyekeznek elfogadni magukat, úgy ahogy másokat is (Talevich, 2017). Ezek a személyek tudnak a belső erőforrásaikra támaszkodni, életük független külső autoritásoktól (Martela & Pessi, 2018). Képesek arra, hogy mély és szerető kapcsolatokat alakítsanak ki és mindemellett hálásak az életükben jelenlévő jó dolgokért. Úgy látják az életet, hogy annak van egy nagyobb és mögöttes célja.
Források:
Couture, M., Desrosiers, J., Leclerc, G. (2007). Self-actualization and poststroke rehabilitation. International Journal of Rehabilitation Research, 30(2), 111-117.
Goldstein, K. (1939). The Organism. New York, NY: American Books.
Goldstein, K. (1940). Human Nature. Cambridge, Mass. Harvard University Press.
Gleitman, Henry & Fridlund, Alan & Riesberg, Daniel. (2004). Psychology (6th Ed.). New York: Norton.
Maslow, A. H. (1943). A theory of human motivation. Psychological Review, 50(4), 370-96
Maslow, A.H. (1970). Motivation and Personality. New York: Harper & Row. Maslow, A.H. (1943). A theory of human motivation. Psychological Review, 50(1), 370-396.
Martela, F., & Pessi, A. B. (2018). Significant work is about self-realization and broader purpose: defining the key dimensions of meaningful work. Frontiers in psychology, 9, 363.
Rogers, C. (1951). Client-centered. Therapy, 515-520.
Talevich, J. R., Read, S. J., Walsh, D. A., Iyer, R., & Chopra, G. (2017). Toward a comprehensive taxonomy of human motives. PloS one, 12(2), e0172279.
Whitehead, P. M. (2017). Goldstein’s self-actualization: A biosemiotic view. The Humanistic Psychologist, 45(1), 71–83.
https://positivepsychology.com/self-actualization/
https://www.simplypsychology.org/self-actualization.html
Kép forrása: Pexels
Írta: Győrffy Villő
