A gyermekkori tapasztalataink következményeit vitathatatlan, hogy érezzük felnőttkorunkban is. Számos hatása lehet mind a társas kapcsolatainkra, énképünkre, megküzdésünkre, annak, hogyan kapcsolódtunk a szüleinkkel, amikor kicsik voltunk és sérülékenyek. A gyermekkori traumáink meghatározóak. Számít az, hogy mikor szenvedtük el őket, egyszeri eseményről, vagy elhúzódó traumatizáló tényezőkről beszélünk, számíthattunk-e az elsődleges gondozónk támogatására, és függ a megküzdési képességeinktől és rezilienciánktól is. Következménye lehet a kötődési zavar és a zavar a felnőtt kapcsolatokban, felnőttkori kapcsolati traumák és a mély magány érzésének megélése.
Pechtel és Pizzagalli (2011) alapján a gyermekkori trauma az az élmény, mely során egyszeri, vagy többszöri eseményt él át a gyermek, mely érzelmileg fájó és distresszt vált ki belőle. Ez az élmény komoly egész életen át húzódó károkat tud okozni, mind fizikailag és mentális szinten is (Pechtel & Pizzagalli, 2011). Fang és munkatársai (2015) kutatása alapján Kínában a gyermekek által átélt traumák megbecsülhető értékei a fizikai bántalmazás tekintetében 26,6%, érzelmi bántalmazás szempontjából 19,6%, szexuális abúzus 8,7% és elhanyagolás pedig 26%-ra tehető.
A magány és egyedüllét érzése megmutatkozhat számos viselkedésben és érzésben. Ide tartozik az egyedüllét érzése, a nehéz megküzdés az egyedülléttel. Az érzelmi szükségletek megértésének nehézsége, üresség érzés élménye, mely akár másoknak unalomnak is tűnhet. A végzetes és megmásíthatatlan sérültség és értéktelenség érzése, de előfordulhat toxikus pozitivitás is. Ekkor arról van szó, hogy próbáljuk minden nehézségnek a pozitív oldalát megfogni, nem tudunk reális képet alkotni a helyzetről, inkább hárítjuk a negatív érzelmeket és úgy állunk hozzá, hogy csak vidámnak kell lenni és minden rendben lesz. A határok megtartásának nehézsége is jellemző lehet, és azok kialakításával való küzdelem. Jellemző lehet a szégyen és bűnösség érzése is.
Források:
https://www.psychologytoday.com/intl/blog/understanding-ptsd/202207/adult-loneliness-is-linked-childhood-trauma
https://www.psychologytoday.com/us/basics/loneliness#identifying-and-fighting-loneliness
Fang, X., Fry, D. A., Ji, K., Finkelhor, D., Chen, J., Lannen, P., & Dunne, M. P. (2015). The burden of child maltreatment in China: a systematic review. Bulletin of the World Health Organization, 93, 176-185.
McWhirter, B. T. (1990). Loneliness: A review of current literature, with implications for counseling and research. Journal of Counseling & Development, 68(4), 417-422.
Pechtel, P., & Pizzagalli, D. A. (2011). Effects of early life stress on cognitive and affective function: an integrated review of human literature. Psychopharmacology, 214(1), 55-70.
Perlman, D., & Peplau, L. A. (1981). Toward a social psychology of loneliness. Personal relationships, 3, 31-56.
Wen-Hsu, L., et al. (2020). Adverse adolescence experiences, feeling lonely across life stages, and loneliness in adulthood. International Journal of Clinical and Health Psychology, 20(3), 243 – 252.
Kép forrása: Pexels
Írta: Győrffy Villő
