Akik az imposztor szindrómával küzdenek úgy érzik, hogy jobban értékelik őket, mint amilyenek valójában. Magasabb beosztásban vannak, mint amit érdemelnek, nem érzik magukat elég okosnak, intelligensnek és kompetensnek a munkájukhoz. Attól tartanak, hogy egyszer valaki kideríti az „igazságot” róluk, ami az ő esetüknél az, hogy valójában nem érdemlik meg ahol tartanak. Úgy érzik, hogy amit elértek az külső behatásoknak köszönhető, szerencséjük volt, jó helyen voltak jó időben. Ez olyan személyeknél is előfordulhat, akik vezető beosztásban vannak és számos végzettségük van.
Akik komoly eredményeket és célokat érnek el azoknak a 25-30%-a küzdhet az imposztor szindrómával, életük során pedig az emberek 70%-a legalább egyszer éli ezt meg. Közre játszhat a kialakulásában az erős elvárások a szülők részéről a tanulmányokkal kapcsolatban. Bizonyos személyiségjellemzők, mint az énhatékonysági problémák, perfekcionizmus és neuroticizmus is az okok között lehet.
Az imposztor szindrómán úgy lehet felülkerekedni, ha a személy megtanulja a saját értékeit és képességeit tudatosítani. Érdemes azt is átvenni, hogy milyen lépésekkel jutott oda, ahol most van a jelenlegi pozíciójában a karrierjében. A másokhoz való hasonlítgatást és összemérést is érdemes a háttérbe szorítani és megtanulni kezelni. Amennyiben gyakran mérjük magunkat másokhoz, az könnyen alá áshatja az önbizalmunkat és önértékelésünket. Hajlamosak ezek a személyek folyamatosan aggodalmaskodni azon, hogy milyen feladatokat kapnak és, amint teljesítik őket újból azon rágódnak, hogy vajon a következő mi lesz és hogyan teljesítik azt.
forrás: https://www.psychologytoday.com/us/basics/imposter-syndrome
kép forrása: Pexels
Írta: Győrffy Villő
