A jelenleg is a levegőben lebegő Covid-19 időszak előtt/után rendkívüli aktualitással bír az, hogy hogyan is hat ránk a tartósan fennálló szociális izoláció. Egy 2018-as Cigna kutatás alapján az USA-ban élő 20000 felnőttből majdnem a fele néha, vagy állandóan magányosnak érzi magát. 40%-a a résztvevőknek pedig a kapcsolatában érzi magát annak. Elgondolkodtató adatok, és ez egy 2018-as kutatás! Nem a jelenlegi járványhelyzet adatai. Biztosra veszem, hogy az elmúlt időszakban ez a szám csak nőtt és nem csak az USA-ban, hanem hazánkban is. Mi emberek társas lények vagyunk. Természetesen van aki inkább előnyben részesíti a magányos tevékenységeket, introvertált és nem akar állandóan a társaság középpontjában lenni, de nekik is elképesztően fontos a biztonság, kötődés és emberi társas támasz megélése. Mindenkinek szüksége van erre.
Holt-Lunstad és munkatársai (2015) kutatása alapján a társas izoláció növeli a dohányzásra és alkoholizmusra való hajlamot. Arra a következtetése is jutottak a kutatók, hogy a szociális izoláció kétszer annyira káros a mentális és fizikai egészségünkre, mint az elhízás. Elgondolkodtató nem? Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi egyre inkább digitalizálódó életmódunk következtében egyre inkább csökken a személyes kontakt, a mély kapcsolatok kialakulása. Észrevételeim szerint az emberek egyre inkább hajlamosak felszínes kapcsolatokba bele menni, ahelyett, hogy akár kevesebb mély kapcsolatuk legyen másokkal.
A krónikus magány és izoláció komoly következményekkel járhat. Amikor magányosak vagyunk, fájdalmat élünk át, és, ha ez a magány tartóssá válik az igazi kínzás is lehet számunkra, könnyen belesüppedhetünk, beszűkül a látásmódunk és akár depresszióba csúszhatunk.
Az izoláció és magányosság érzése negatív hatással van az alvásminőségünkre, memóriánkra, kardiovaszkuláris funkcióinkra és immunrendszerünkre (Hawkley & Capitanio, 2015). Alcaraz (2019) felmérése szerint, aki 580 000 felnőttet vizsgált Amerikában, a magányosság hatással van a korai elhalálozásra. Valtorta (2016) kutatása alapján a magányosság 30 %-kal növelte a stroke, illetve a koronária megbetegedés esélyét. Ezen felül Sutin (2020) felmérései szerint a magányosság 40%-al növeli a demenciára való hajlamot. Komoly és érdekes számok ezek.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire fontos is egymásra odafigyelnünk! Amennyiben a környezetében ismer valakit, aki elzárva él magányosan, érdemes fokozott figyelmet fordítania rá, és egy baráti mosoly, vagy kedvesség, mindenkinek jól esik. Amennyiben Ön érzi úgy, hogy teljesen kiszakadt a társadalomból és úgy érzi nem értik meg, nem találja a helyét, egyedül érzi magát, kérjük keresse fel szakembereinket!
források:
https://www.apa.org/monitor/2019/05/ce-corner-isolation
Alcaraz, K. I., Eddens, K. S., Blase, J. L., Diver, W. R., Patel, A. V., Teras, L. R., … & Gapstur, S. M. (2019). Social isolation and mortality in US black and white men and women. American journal of epidemiology, 188(1), 102-109.
Hawkley, L. C., & Capitanio, J. P. (2015). Perceived social isolation, evolutionary fitness and health outcomes: a lifespan approach. Philosophical Transactions of the Royal Society B: Biological Sciences, 370(1669), 20140114.
Holt-Lunstad, J., Smith, T. B., Baker, M., Harris, T., & Stephenson, D. (2015). Loneliness and social isolation as risk factors for mortality: a meta-analytic review. Perspectives on psychological science, 10(2), 227-237.
Valtorta, N. K., Kanaan, M., Gilbody, S., Ronzi, S., & Hanratty, B. (2016). Loneliness and social isolation as risk factors for coronary heart disease and stroke: systematic review and meta-analysis of longitudinal observational studies. Heart, 102(13), 1009-1016.
Sutin, A. R., Stephan, Y., Luchetti, M., & Terracciano, A. (2020). Loneliness and risk of dementia. The Journals of Gerontology: Series B, 75(7), 1414-1422.
kép forrása: Pexels
Írta: Győrffy Villő