Első és legfontosabb talán az, hogyha egy olyan helyzetben vagyunk, ahol lezajlik bennünk egy komoly katasztrofizálás, és nem tudunk tisztán gondolkodni, ne hozzunk komoly döntéseket. Próbáljunk meg megnyugodni és jelezzük a helyzetben, hogy éppen nem vagyunk jól, szükségünk van egy kis időre, térre. Amint kicsit kirángatjuk magunkat abból az állapotból, máris könnyebben és jobban át tudjuk látni a helyzetet és higgadtabban tudunk reagálni.
Az is lényeges pont lehet, ha elgondolkodunk azon, hogy valójában az élet nem „habos torta”. Tehát, igenis történnek kellemetlen dolgok, melyekkel nehezen küzdünk meg, ezekre lehet egy adott reakciónk, ami akár túlzó is lehet, de, ha felismerjük, utána már jó úton járunk, hogy megfelelően át tudjuk látni idővel a helyzetet. Fogadjuk el, hogy a való életben előfordulnak rossz napok is és nehéz helyzetek. Ezek nem tartanak örökké és túl lehet jutni rajtuk.
Vegyük észre, hogy a gondolati spirál, amelybe belesüppedünk az már elrugaszkodott a valóságtól. Általában van egy kiinduló gondolat, melyhez állandóan újra- és újra visszatér az agyunk és egyre mélyebben megyünk bele a negativitásba és elkeseredettségbe. Ezt, hogyha észrevesszük, hátra tudunk lépni és egy kis szünet után reálisabban látni.
Érdemes, ha van annyi lélekjelenlétünk, elképzelni egy másik kimenetelét a helyzetnek, vagy kilépni a helyzetből, másra gondolni, azt mondani, hogy állj, a figyelmünket elterelni. Ez lehet valamilyen kis pótcselekvés, mint horgolás, varrás, számolás, versmondás. A meditálás is hatékony módja lehet helyre tenni a gondolatainkat. Egyszerűen csak figyeljük, ahogy lélegzünk és egy idő után a légzésünk szépen le fog nyugodni és máris nem cikáznak úgy a gondolataink. Megpróbálhatunk pozitív megerősítéseket is használni, melyek szintén áthuzalozhatják kicsit az agyunkat. Ezen felül pedig a katasztrofizálás összefügg az érzékenységgel is, így fokozottan érdemes időt szánni a lelkünk ápolására.
forrás: https://www.medicalnewstoday.com/articles/320844#takeaway
