Amikor katasztrofizálva gondolkodunk, akkor tulajdonképpen egy helyzet, vagy esemény következményeként csakis a katasztrófát látjuk magunk előtt, és nem feltétlenül tudjuk racionálisan értékelni a szituációt. A katasztrofizálás egy fajta kognitív disztorzió, tehát a gondolkodásunkban torzítunk. Ez a fajta gondolkodásmód jelentősen megnehezítheti mindennapi életünket és a döntések meghozatalát.
Példák a katasztrofizálásra:
„ Hogyha ez a vizsga nem sikerül, akkor vége az életemnek, semmirekellő leszek és nem viszem semmire…”
„ Ezt a helyzetet biztosan nem élem túl…”
„ Hogyha elhagynak soha többé nem leszek boldog és nem fogok tudni teljes életet élni…”
A katasztrofizálás leginkább három tényezőtől függ. Fontos a helyzet kétértelműsége/bizonytalansága, az értéke a helyzetnek számunkra, és a félelem, amely kialakul bennünk. A kétértelműség/bizonytalanság azzal van összefüggésben, hogy mennyire tudjuk kiszámítani a helyzet következményeit. Például, ha valaki azt mondja „ Beszélnünk kell…” azalatt gondolhatunk arra is, hogy valami nagyon jó dolgot akar nekünk mondani, de az is lehet, hogy valami komoly és mély, fájdalmas dologról szeretne velünk beszélni. Amikor egy helyzet, vagy személy nagyon fontos nekünk, akkor könnyebben csaphat a gondolkodásunk katasztrofizálásba, hiszen ekkor fokozotton félünk, vagy akár rettegünk a veszteségtől. A harmadik összetevő, mely valójában szorosan összefügg az első kettővel, a félelem. Abban az esetben, ha félünk, az felerősíti ezt a fajta gondolkodásmódot.
A katasztrofizálás lehet oka, vagy a következménye a szorongásnak, ezen felül depresszióhoz vezethet. Fontos megjegyezni, hogy szinte mindenki szokott időről-időre így gondolkodni és egy pszichológus bármikor a segítségünkre lehet, ha szeretnénk ezen a gondolkodásmódon felülkerekedni.
Következő cikkemben arról, fogok írni, hogyan tudjuk ezt a fajta kognitív disztorziót észrevenni és hogyan tudjuk megtanulni kezelni.
forrás: https://www.medicalnewstoday.com/articles/320844#six-tips-to-manage-catastrophic-thinking
kép forrása: Pexels
Írta: Győrffy Villő
