Diána bemutatkozása
A pszichológia berkein belül a gyermek és serdülő korosztály felé egy meghatározó egyetemi élményem terelt. Az alapképzés során, egy akkor már felnőtt klienssel készítettem interjút, aki a beszélgetés folyamán újra és újra visszatért gyermek- és serdülőkori élményeire. Ezekről az élményekről nagyon érzékletesen, intenzív átéléssel mesélt, visszaemlékezéseiben pedig központi szerephez jutott támogatás és segítség iránti vágya, melyet nem kapott meg akkor, és olyan formában, ahogyan arra szüksége lett volna. Az ő történetét hallgatva éreztem először, hogy a jövőben ezzel a korosztállyal szeretnék foglalkozni, így a mesterszakot már fejlődés és klinikai gyermekpszichológia szakirányon végeztem el. A diploma megszerzését követően a gyermekvédelem területén helyezkedtem el. Jelenleg klinikai gyermek- és ifjúság szakpszichológus képzésben veszek részt és gyermekpszichológiai tanácsadással is foglalkozom. A munkám során fontos számomra, hogy a családtagok erőforrásaira támaszkodva, a szülőkkel és a gyermekkel közösen dolgozzunk a számukra nehézséget jelentő probléma megoldásán.
Milyen nehézségekkel szembesülnek a gyermekek a Covid-19 járványhelyzet kapcsán, tapasztalataid szerint?
A jelenlegi helyzet mindenkinek megterhelő, a szülők és gyermekek számára egyaránt kihívást jelent. Különösen fontos ebben az időszakban gyermekeink jelzéseit megfelelő érzékenységgel figyelni, feléjük empatikusan, szeretettel, türelemmel fordulni. Ők életkoruktól, személyiségjellemzőiktől, környezetüktől és egyéni élményeiktől függően különbözőképpen élik meg a kialakult helyzetet, más-más aspektusok jelentenek számukra nehézséget. A változatos tünetek ellenére általánosságban elmondható, hogy a gyermekek részéről többnyire az aggodalom, frusztráció, szorongás, bizonytalanság és feszültség magasabb szintje érzékelhető – a mindennapok során nyugtalanabbak, indulatosabbak vagy épp lehangoltabbak, enerváltabbak lehetnek.
A korlátozások az iskolán kívüli aktivitások egy jelentős hányadát is érintik, így a gyermekek és serdülők döntő többsége elesik valamely, az életükben fontos szerepet játszó, siker- és örömélményt nyújtó szabadidős tevékenységtől, szórakozási formától. A kortársakkal való érintkezés lehetőségei jelentősen beszűkültek, sok esetben a virtuális térre korlátozódnak, ami a magányosság- és unalomérzet nagymértékű fokozódását eredményezheti. Az elmúlt időszakban jelentősen megnőtt a képernyő előtt töltött idő, különösen a digitális oktatásban résztvevő diákoknál. Ezzel párhuzamosan a gyermekek fizikai aktivitása többnyire csökkent. Az általánosságban is jelentősnek mondható telefon- és közösségi médiahasználat a járványhelyzettel szintén fokozódott. Ez az aktuális körülmények között egyfelől értelemszerű, másfelől megfelelő kontroll és mértéktartás nélkül káros méreteket ölthet. Több olyan fiatallal találkozom, akik már maguk is függőségnek tekintik a jelen helyzetben kialakult állapotukat és szenvednek tőle.
A korlátozások és a távoktatás bevezetése révén a gyermekek megszokott napirendje megváltozott, ami megfelelő új szabályok hiányában könnyen a keretek elmosódásához, a napi rutin felborulásához vezethet. Sok esetben a bioritmus terén is észlelhetők a változások, többen számolnak be alvási nehézségekről, aktivitási szintjük megváltozásáról. A digitális oktatás során a gyermekek különböző technikai kihívásokkal szembesülnek, tanulási motivációjuk megváltozhat. Gyakori, hogy az online térben nehezebben koncentrálnak, könnyebben elfáradnak, emellett gyakran leterheltebbnek érzik magukat. Nehezíti a helyzetet, ha az iskolai felkészüléssel, tanulással töltött idő és a szabadidő nem különül el megfelelően.
Tekintettel arra, hogy jelen élethelyzet minden családtag számára megterhelő, gyakrabban fordulhatnak elő családon belüli súrlódások, veszekedések.
Hogyan segíthetik és támogathatják a szülők a gyermekeiket a fennálló helyzetben?
Az említett empatikus odafordulás abban is segít, hogy a szülők tisztában legyenek gyermekük helyzethez kapcsolódó személyes érzelmeivel, gondolataival, hiszen így tudják őket a leghatékonyabban támogatni. Az aktuális, stresszteli élethelyzetben a különböző negatív érzelmek, indulatok természetesnek tekinthetők, ezeket szülőként érdemes megértéssel, türelemmel kezelni.
Töltsenek naponta legalább negyedórát gyermekükkel úgy, hogy a közös játékról, beszélgetésről más elfoglaltságok ne tereljék el a figyelmet. Vegyék tekintetbe, hogy ezen időszak során a gyermekeknek több figyelemre, megértésre, a szeretet hangsúlyosabb kifejezésére lehet szüksége. A vírushelyzettel kapcsolatos új információk közül csak a hiteles forrásból származókat osszák meg gyermekeikkel, azokat is életkoruknak megfelelően, saját nyelvükön. Keressenek olyan elfoglaltságokat is, melyek függetlenek a Covid-19 témájától, és a szülők és gyermekeik számára egyaránt élvezetesek.
Fontos a megszokott napi rutint a lehetőségekhez mérten megőrizni, illetve szükség esetén a megváltozott feltételekhez illeszkedő új rendet kialakítani és betartatni. Az online térben töltött időre is érdemes odafigyelni, a gyermekek életkorához illeszkedően a felkeresett tartalmakat nyomon követni, az internet esetleges veszélyeiről felvilágosítást nyújtani. Fontos tekintetbe venni, hogy jelen körülmények között sok gyermek az interneten keresztül tart kapcsolatot társaival, azonban a telefon- és közösségi médiahasználatot tanácsos maximalizálni. Segítsenek gyermekeiknek szabadidejük strukturálásában, bátorítsák őket a korlátozásokkal összeegyeztethető új kreatív, aktív, ellazító tevékenységek kipróbálására! Ezek hatékonyan segíthetnek a felgyülemlett stressz levezetésében.
A gyermekek könnyen ráhangolódnak szüleik állapotára, reakcióira, ami lehetőséget nyújt arra, hogy a szülők pozitív példát nyújtsanak a stresszteli élethelyzettel való megküzdést, problémamegoldást illetően. Fordítsanak energiát saját jóllétük megőrzésére, visszanyerésére is!
Figyeljék gyermekük viselkedésváltozásait és legyenek érzelmileg elérhetőek a számukra, hiszen erre most fokozottan szükségük van! Töltsenek együtt minőségi időt szeretetteli légkörben!
kép forrása:
https://parents-together.org/
Írta: Győrffy Villő