A szorongással való megküzdés segítése gyermekkorban

A szorongás és stressz az életünk része. Már kisgyermekkorunktól kezdve érnek minket ingerek, melyek érzelmi distresszt okozhatnak nekünk. Fontos elkülöníteni azt, hogy krónikus szorongást él át a gyermekünk, vagy a természetesen megjelenő átlagos mértékű szorongást éli meg. Például, iskolaváltás, vagy költözés miatt. Abban az esetben, ha már befolyásolja a szorongás a viselkedését, gondolatait, mindennapi működését, iskolai funkcionálását, otthoni és társas kapcsolatait, akkor már olyan mértékű nehézségről beszélünk, hogy segítségre van szükségük.

Mielőtt tovább boncolnánk a szorongással való megküzdésben való segítését gyermekünknek, nézzük a szorongás fő tüneteit gyermekkorban:

• • • gyakran elsírja magát a gyermek
    • nagyon kapaszkodik belénk és csüng rajtunk
    • panaszkodik, hogy fáj a hasa, vagy bármely más fájdalom tünete van, rosszul érzi magát
    • gyakran megy vécére
    • feszültnek érzi magát, sokat aggodalmaskodik, félelem hatja át gondolatait
    • könnyen irritálttá válik és nehezen kontrollálja kitöréseit
    • nem étkezik rendesen
    • rosszul alszik, gyakran ébred fel éjszaka rémálmokra
    • nehezen tud koncentrálni az iskolában

Beszélgessünk sokat gyermekünkkel, segítsük őt a fejlődésében, és érdeklődéssel forduljunk feléje. Ez már egy nagyon pozitív támogatói közeget nyújt neki, mely biztonságot adhat neki. Pszichológus felkeresése fontos, ugyanis a sokáig kezeletlenül növekvő szorongás, később súlyosabb formában is megjelenhet, serdülő-, vagy felnőttkorban. Kisgyermekkorban a szeparációs szorongás a gyakoribb, míg iskolás-, és serdülőkorban a szociális szorongás. Ekkor az elsődleges közegük már az iskola.

Hogyan tudunk segíteni gyermekünknek, ha szorongással küzd?

1. 1. Beszéljünk gyermekünkkel a félelmeiről és aggodalmairól. Hangsúlyozzuk, hogy el van fogadva. Ne hagyjuk figyelmen kívül testi tüneteit, pl.: tenyérizzadás. Igyekezzük arra szocializálni, hogy ne érezze emiatt értéktelennek magát, mert ahogy egyre jobban csökken az önbizalma, annál inkább fog szorongani. Hallgassuk őket figyelmesen és empatikusan. Figyeljünk oda, hogy ne is bagatellizáljuk félelmeiket, se erősítsünk rajtuk.

Pl.: „ Tudom, hogy félsz a mai dolgozattól az iskolában, de minden rendben lesz, megértem a félelmedet és Veled vagyok, utána mindent megbeszélünk.”

1. 2. Informálódjunk a témában. Olvassunk pszichológiai cikkeket, könyveket, hallgassuk meg szakemberek véleményét.
   3. Szakember felkeresése mindenképpen előnyös a gyógyulás szempontjából. Az életünk során mindannyian élünk meg szorongóbb életciklusokat, ezek jöhetnek, majd múlhatnak. Amikor azt vesszük észre,  hogy súlyosbodik gyermekünk szorongása, és befolyásolja őt az iskolai, barátai és családi életében, akkor ez mindenképpen indokolt.
   4. Igyekezzünk adaptív megküzdési formákat nyújtani a gyermekünknek. Relaxáljunk velük, olvassunk mesét, segítsük őt olyan testmozgással, mely nyugtatóan hat rá. Vigyük el őt gyermek jógára, vagy bármely mozgásra, ami neki örömet okoz.

Ha úgy érzi gyermekének szüksége lenne segítségre, nyugodtan forduljanak hozzánk!

forrás:

https://childmind.org/article/what-to-do-and-not-do-when-children-are-anxious/

https://www.nhs.uk/conditions/anxiety-disorders-in-children/

kép forrása: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/divat-emberek-no-pihenes-5029320/

Írta: Győrffy Villő